Hungarian Bible

Revelation 22

Genesis

Return to Index

Chapter 1

1


 

   Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.  

 

 


2


 

   A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.  

 

 


3


 

   És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.  

 

 


4


 

   És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.  

 

 


5


 

   És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.  

 

 


6


 

   És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.  

 

 


7


 

   Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.  

 

 


8


 

   És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.  

 

 


9


 

   És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.  

 

 


10


 

   És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.  

 

 


11


 

   Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.  

 

 


12


 

   Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.  

 

 


13


 

   És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.  

 

 


14


 

   És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.  

 

 


15


 

   És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.  

 

 


16


 

   Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.  

 

 


17


 

   És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;  

 

 


18


 

   És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.  

 

 


19


 

   És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.  

 

 


20


 

   És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.  

 

 


21


 

   És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.  

 

 


22


 

   És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.  

 

 


23


 

   És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.  

 

 


24


 

   Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.  

 

 


25


 

   Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.  

 

 


26


 

   És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.  

 

 


27


 

   Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.  

 

 


28


 

   És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.  

 

 


29


 

   És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.  

 

 


30


 

   A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket [adom] eledelűl. És úgy lőn.  

 

 


31


 

   És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.  

 

 


Genesis 2

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: