| Chapter 104 |
1 |
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
|
2 |
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
|
3 |
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
|
4 |
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
|
5 |
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
|
6 |
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
|
7 |
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
|
8 |
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
|
9 |
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
|
10 |
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
|
11 |
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
|
12 |
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
|
13 |
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
|
14 |
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
|
15 |
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
|
16 |
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
|
17 |
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
|
18 |
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
|
19 |
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
|
20 |
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
|
21 |
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
|
22 |
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
|
23 |
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
|
24 |
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
|
25 |
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
|
26 |
Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
|
27 |
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
|
28 |
Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
|
29 |
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
|
30 |
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
|
31 |
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
|
32 |
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
|
33 |
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
|
34 |
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
|
35 |
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
|