Hungarian Bible

John 2

John

Return to Index

Chapter 3

1


 

   Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:  

 

 


2


 

   Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.  

 

 


3


 

   Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.  

 

 


4


 

   Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?  

 

 


5


 

   Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.  

 

 


6


 

   A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.  

 

 


7


 

   Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.  

 

 


8


 

   A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.  

 

 


9


 

   Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?  

 

 


10


 

   Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?  

 

 


11


 

   Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.  

 

 


12


 

   Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?  

 

 


13


 

   És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.  

 

 


14


 

   És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.  

 

 


15


 

   Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.  

 

 


16


 

   Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  

 

 


17


 

   Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.  

 

 


18


 

   A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.  

 

 


19


 

   Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.  

 

 


20


 

   Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;  

 

 


21


 

   A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.  

 

 


22


 

   Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.  

 

 


23


 

   János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.  

 

 


24


 

   Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.  

 

 


25


 

   Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.  

 

 


26


 

   És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.  

 

 


27


 

   Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.  

 

 


28


 

   Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.  

 

 


29


 

   A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.  

 

 


30


 

   Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.  

 

 


31


 

   A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.  

 

 


32


 

   És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.  

 

 


33


 

   A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.  

 

 


34


 

   Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.  

 

 


35


 

   Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.  

 

 


36


 

   A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.  

 

 


John 4

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: